Vers on @brtkcs ~/werkstatt

Pusztít a gyenge

Tue, 12 Aug 2025 18:59:45 +0200

Ha pusztít a gyenge,
Rohan arccal hátra,
Megágyazott nyomorúságba,
Válaszra méltatva, a csodát!

Azt se látva mi a csodát!
Ámulva, ujjongva, máshol, máshova!
Talán ha van, kamera.

Felvesz, zörej, tompán
Mégis mordul,
Mikor bent vihar dúl!

Arcok arccal porban.
Harcokat harcokkal járván,
Járvány mely fertőz,
Lopózni gyáván.

Módja az újnak, gyalogosan,
Vagy mászván, sárba, dagonyázva,
Jobbat nem látván. Élet sors,
Vagy csak mozgás, melyet okoz az ok.
Csakhogy hova, mit senki se tud.

Szavak, ha nem hatnak

Tue, 12 Aug 2025 18:52:54 +0200

Sorolom szavakat mik vannak, mik azok ha bánthatnak,
Mondom azokat, nekik is, bátrak,
Várok, célt nem találnak.

Sorolom újra, mondom másodjára, szépen lassan,
Hátha, most ott vagy,
Várom, rád várok, vágyom amint látod,
Hallod mit mondok?

Szavakat mondok, szebben, most-már jobban,
Általuk értjük egymást, most-már jobban.
Mondod a magadét, hallom amit mondasz,
Értékük nálam, a porban, mocsokban van.

Sorolok szavakat, egyre hangosabban,
értetlen szemek közt, arcom lángban van.
Látom, ahogy látod, mit mondtam, kárhozatot hoz.

Az elme gazdagsága

Tue, 12 Aug 2025 18:23:41 +0200

Van a nyomor amiből út vezet,
kifele, bátortalan léptekkel, puhatolva,
magányban, átláthatatlan homályban.
Sűrű köd, mely est, leszáll,
kontár, kongatja a kondért,
Itt út nem vezet, lelked mélye,
Szól, hogy vagyok, itt vagyok.
Hat-hatós, szavakon lovagol a patás,
Gonosz mostohák szaván, nyomort lát,
melyet gyomor nem emészt,
melyet csak a vak lát.

Melyet a mámor kísér,
melyért gyermek ki fizet,
Ki, mikor vért áldoz, csontot roppant, jutalmul tockost kap.
Ki az a gazda, kinek hatalma,
magasabb a Mindennél?
Ki az elme, mely elnyom,
mindent mi nem öt dicsér?

Az agyban

Tue, 12 Aug 2025 18:21:21 +0200

Ha ott, ha voltál már,
Hinnéd, ha valaha
Magasba gondolva
Gondolatok távolban,
Vágyok a vagyba,
látogat hontalan,
Otthonban.

Váratott időben,
Időnek tengerében
Várom, hol van?

Levél a tegnapnak!

Tue, 04 Feb 2025 21:00:34 +0100

Hello régmúlt emlékek, melyek tegnap homályába vesztek. Bár sokan vagytok és sokat bántottatok, szeretném ha tudnátok, Megbocsájtok, Megbocsájtom, hogy sokszor megcsaltatok, sokszor cserben hagytatok, sokszor a magányba taszítottatok és rengeteg álmatlan éjszakát okoztatok.

Sokszor volt olyan, hogy olyasmiért bántottatok, ami nem vagyok és rengetegszer hagytátok magatokat befolyásolni, tudva vagy nem tudva, milyen leszek ma.

Ti kik ott álltok és mások által láttok bárgyú otthontalanságban, nem lássátok, hogy ti magatok vagytok az óriások nini mégis töpörödött, megalkuvó öregember, keserűséggel éltek, minden nap lenyelitek mérgetek és mást okoltok érte.

Jegyzet a Mának

Sat, 01 Feb 2025 21:55:28 +0100

Bár nem ismerlek, bár megfogni se tudlak, bár látni is csak épphogy… mégis várom a veled valót, várom a találkozást, várom, hogy te láss, ahogy más soha.

Vártomba soká jött az otromba, gondolat hogy már elmúltál. Mert mindig illékony voltál. Mert az itt, a most, a mában… már elmúlt, csak emlék, de mégis látni, merre, hova? és már tova.

Oly sokáig várni, hogy meg feledkezni rólad, hogy elfeledni, hogy megragadni, nem soha, soha nem lehet, de árnyad mindig ott lebeg. Te ki menetelsz, előre, mindent félretéve, bátran, magányosan, mégis szilajon, mint meg-annyian ezen a talajon, otthontalanként mégis házban, emberként mégis alaktalan. Nyomtalan.

Emlék a Holnapnak

Sat, 01 Feb 2025 18:23:00 +0100

Ha tudnám veled hányadán állok, talán nem kellene íj módot találnók.

Bugyuta kis álmok melyeket magam előtt látok, amúgy vágyott kicsit se vásott fülemben kis hangként szomorkás dallamként suttog a várt, mély, kevésbé sem homály.
Kis test, mely veled válhat óriássá, apró bolha mely ugorhat magasba, rád ma várok. Rálátok vajmi kevést, milyen lehetsz, bár sántán közeledvén, szorulva, szívvel állok sötétet látok, tétova léptem, egyet előre, már látok, dereng homályban hajadnak szála, mely után lépten, nyomon vagyok. Másokat én nem tudok, magam ritmusa, így rigmus, tétova szóval szólít, sose legyél te magány!
Múltnak megbocsájtván súlyos terheit hordván, Mának izgalmán, téged látván, szólítalak egy néven, bizakodván te vagy szolgám?