Ha pusztít a gyenge,
Rohan arccal hátra,
Megágyazott nyomorúságba,
Válaszra méltatva, a csodát!
Azt se látva mi a csodát!
Ámulva, ujjongva, máshol, máshova!
Talán ha van, kamera.
Felvesz, zörej, tompán
Mégis mordul,
Mikor bent vihar dúl!
Arcok arccal porban.
Harcokat harcokkal járván,
Járvány mely fertőz,
Lopózni gyáván.
Módja az újnak, gyalogosan,
Vagy mászván, sárba, dagonyázva,
Jobbat nem látván. Élet sors,
Vagy csak mozgás, melyet okoz az ok.
Csakhogy hova, mit senki se tud.
Talány az asszony akarata, az önmaga,
Férj az ember, gyatra mégis itt van.
Kettő fedezet nélkül, harcban melyet ki végül meggyőz,
Csak a miért lenne tiszta, Csak a holnap legyen máma.