Várom, a múlt visszaköszön,
Napokban járást, idő vánszorgását,
Látom telik, mire betelik.
Pohár mit ki nem isznak,
járogatnak, fejükkel bólogatnak.
Jer te gyermek, had fogom kezed,
Úton átmenni, magam se merek.
Lásson hát még egy csodát, ország, világ.
Gyermek kinek kezét fogom, magam vagyok.
Ki felnőtt, hinnéd magad,
a gyermek, mindvégig te vagy.
Hát láss mást, jártodban csak bólogatást.
Jövő képből, melyből homályt látok,
Hová hordja magát, nem tudom,
Kézen foglak gyermek, ki vagyok?
E homályba veled együtt haladok.
Vágyott holnap, aggastyán maradok,
Holnap másfele haladok.